Tovább a bizalomról
Tovább a bizalomról A legutóbbi írásomban, a bennünk, emberekben levő mélyen gyökerező bizalomról írtam, ami az emberi kapcsolataink működését befolyásolja és erős hastást gyakorol arra, hogy egyáltalán tudunk-e kapcsolódni. Ezt szeretném folytatni. Az életünk során, vagy akár az életeink során, már ha hiszünk a reinkarnációban, sok szenvedésen mehetünk keresztül. A szenvedés maga igencsak letörő érzés, az egész emberi lényt, úgy ahogy van átjárja és át is formálja elkerülhetetlenül. Aztán egyszer csak elmúlik maga a szenvedés, mert egyszer minden elmúlik. Azonban, hogy végül milyen következtetést vonunk le, az már más kérdés. Megtörünk? Hibáztatunk? Sajnáltatjuk magunkat? Haragszunk? Megsértődünk? Otthagyjuk az egészet és vállat rántunk? Vagy leülünk és megnézzük, hogy mit adott nekünk maga az élethelyzet, és vállaljuk a felelősséget azért, ami a mi szerepünk volt benne? Ha ezt tesszük, a lélek megtisztul és újra a kapcsolódás útjára lép, figyelemmel és odaadással mind a másik, mind ö...
