Adni jó! Számomra a másoknak való adás bizonyos értelemben egyszerre volt nagyon könnyű és bizonyos élethelyzetekben meglehetősen göröngyös. Gyerekkoromban és még sokáig utána könnyűnek éltem meg, mert a személyiségemmel, a derűs hozzáállásommal, az ünnepi köszöntésekkel, a lelkesedésemmel természetesen áradt belőlem valami jó az emberek felé, amit egyáltalán nem vártam viszont, noha nagyon sokat kaptam az emberektől, nagyon sokféleképpen, amit igazán értékeltem. Aztán, ahogy az idő haladt előre, bizonyos helyzetekben csalódtam, amik nehezebbé tették azt, ahogy korábban jelen tudtam lenni az emberi kapcsolataimban, elvárások jelentek meg bennem, bizalmatlanság, és zavart éltem meg abban, hogyan tudjak újra pozitívan jelen lenni. Ekkor nem tudtam hogyan lehetek önmagam, hogyan van rám szükség és nekem mire van szükségem, vagyis hogyan tudok adni és egyúttal megkapni azt, amit a világtól kapni szeretnék. Adni jelentheti azt, hogy figyelünk belülre magunkra, a bennünk levő énre,...