Önmunka, tisztánlátás, boldogság

                                  A jelen időszak áldásai Ebben az időszakban bőséggel megélhetjük az élet örömeit. Hálát érezhetünk a természet ébredéséért, a nyíló virágokért és az emberi kapcsolatainkért – mindazokért, akik megajándékoznak figyelmükkel, vagy akiket mi tisztelünk meg a sajátunkkal. Örülhetünk egy-egy szép új kezdetnek, elért sikereinknek, valamint belső értékeinknek és anyagi javainknak, melyekből most másoknak is adhatunk. Érdemes tudatosan magunkba szívni és elraktározni mindazt, ami örömet ad, hogy feltöltődhessünk belőle. Ez a korongok tízes – a gazdagság lapja. A mostani időszak felszínre hozhatja azokat a mélyben rejlő működéseket, amelyek korábban frusztrációt, befelé fordulást vagy az elkülönültség érzését okozták. Ezek most feloldódnak: feltárjuk a problémák gyökereit, ami a felszabadulás megkönnyebbülésével ajándékoz meg minket. Ez a folyamat akkora áldás, hogy a hála termés...

  A félelemből tudás – hogyan készülhetünk az iskolai felvételire? A megmérettetéstől való félelem többféle módon hathat a gyermekünkre, de akár persze ránk felnőttekre is. A félelem az egész testet átjárja, főleg az alkarokban, alsó lábszárakban gyülekezhet fel. Ebben az állapotban nehéz lehet elindulni a gyakorlás felé , ami szükséges lenne ahhoz, hogy ez a félelem csökkenjen, amiben már bebizonyosodna , mit tudunk és mit kell tovább erősítenünk magunkban, hogy megértsük az anyagot és magunkévá tegyük a szükséges tudást. Ha ezt a félelmet tudatosan levetjük és elhatározzuk magunkat, és leülünk készülni a megmérettetésre, annak tudatában, hogy például eredményes vizsgát vagy felvételit tegyünk, és figyelünk arra , amit tanulunk, akkor egy pozitívabb, inspiráló energia keletkezik a testünkben, ami a mellkas környékén mutatkozhat meg legerősebben. Ez a pozitív rezgés a mellkasban segít abban, hogy begyakoroljuk , amit tudunk, és amit könnyen megértünk. Abban az esetben, amiko...

  A halogatás tudatos és tudatalatti rétegei mint az önismeret útja - folytatás Aztán az élet egyszer csak megsegít. Akár valahol máshol, a halogatott témától látszólag függetlenül, nyílik egy út, az élet egy másik, új területen lehetőséget hoz. Elkezdünk érdeklődni, valami más iránt, mint eddig. Valami más iránt, ami nem ugyanazokat az érzéseket hozza, mint amit eddig tapasztaltunk. Olyan lehetőségek felé indulhatunk el, amik teljesen újak. Ekkor már bennünk van az, ami eddig történt, hogy egy saját cél felé nem tudtunk lépni. Az új lehetőségben ebből kifolyólag érezzük, hogy új, érezzük hogy jó, de nem biztos, hogy el is hisszük ezt magunknak, és tudunk bízni magunkban. Nem feltétlenül tudunk ehhez az újhoz kapcsolódni, bár érdekelhet, érezzük, hogy új lehetőséget hoz. Azonban azt is tudjuk, milyen önsajnálatban és önhibáztatásban tudunk lenni lepéseink hiányában, most már maga a lépés ténye is félelmetes lehet. Aztán újra az élet pördül, és maga felé vonz megint valami, ami megi...

A halogatás tudatos és tudatalatti rétegei mint az önismeret útja Van amikor két lábban állunk a földön, szeretünk jól lenni, szórakozunk, hiszünk magunkban, pont úgy, pont azt tesszük, amit szeretünk, közben nemet mondunk olyan dolgokra, amik nem jók nekünk, vagy nem érdekesek, tehát alapjában véve jól vagyunk. Ekkor pontosan tudjuk mit akarunk, mit akarunk magunkból előhozni, mit szeretnénk, hogy megszülessen az életünkben, tudjuk mit akarunk elérni. És akár teljes erőnket be is vetjük érte, egy darabig. (Vagy csak akarunk valamit és csak várjuk, hogy megvalósuljon magától.) Aztán előfordulhat, hogy a nagy erőbedobások után nem értük igazán el amire korábban gondoltunk (a várakozásban meg pláne), ami elszomorító és lehangoló lehet. Közben akár tovább várunk, pihenünk, próbálunk nem foglalkozni azzal, amit korábban akartunk. Még talán egészen mást is csinálunk, nem teszünk érte semmit de talán azt igen, hogy direkt valami mást csinálunk, hogy ne kelljen érte tenni semmit, vagyis halog...

Tovább a bizalomról A legutóbbi írásomban, a bennünk, emberekben levő mélyen gyökerező bizalomról írtam, ami az emberi kapcsolataink működését befolyásolja és erős hastást gyakorol arra, hogy egyáltalán tudunk-e kapcsolódni. Ezt szeretném folytatni. Az életünk során, vagy akár az életeink során, már ha hiszünk a reinkarnációban, sok szenvedésen mehetünk keresztül. A szenvedés maga igencsak letörő érzés, az egész emberi lényt, úgy ahogy van átjárja és át is formálja elkerülhetetlenül. Aztán egyszer csak elmúlik maga a szenvedés, mert egyszer minden elmúlik. Azonban, hogy végül milyen következtetést vonunk le, az már más kérdés. Megtörünk? Hibáztatunk? Sajnáltatjuk magunkat? Haragszunk? Megsértődünk? Otthagyjuk az egészet és vállat rántunk? Vagy leülünk és megnézzük, hogy mit adott nekünk maga az élethelyzet, és vállaljuk a felelősséget azért, ami a mi szerepünk volt benne? Ha ezt tesszük, a lélek megtisztul és újra a kapcsolódás útjára lép, figyelemmel és odaadással mind a másik, mind ö...

  Az emberi kapcsolatok és a bizalom Az emberekben, bennünk, van egy alapvető nyitottság, befogadó képesség és igény egymásra. Miközben amikor egyedül vagyunk, ha nem is kapcsolódunk éppen, akkor is lehetünk jól. Azonban előfordulhat az is, hogy magányosnak érezzük magunkat és kizárva olyan dolgokból, ahol szívünk szerint lenne helyünk. Vagy nyithatunk mások felé úgy is, hogy úgy érezzük önmagunkban jól vagyunk, de valódi kapcsolódásunk kevés van, ha van egyáltalán. Olyan kapcsolódás, amiben tényleg számíthatnak ránk, és amiben tényleg számíthatunk valakire. Amiben odaadhatjuk magunkat a teljes személyiségünkkel együtt. És az is előfordulhat, hogy csak ez az igény él bennünk, de a megvalósításában és megélésében megrekedünk. Közben történik valami, és rádöbbenünk, hogy mégiscsak tudunk kapcsolódni, újra van energiánk, valahogy más szemszögből nézzük a dolgokat, a saját kezünkbe vesszük az életünket és azért kapcsolódunk, mert akarunk, és nem azért mert mások akarnak-e hozzánk kapcs...