A halogatás tudatos és tudatalatti rétegei mint az önismeret útja
Van amikor két lábban állunk a földön, szeretünk jól lenni, szórakozunk, hiszünk magunkban, pont úgy, pont azt tesszük, amit szeretünk, közben nemet mondunk olyan dolgokra, amik nem jók nekünk, vagy nem érdekesek, tehát alapjában véve jól vagyunk. Ekkor pontosan tudjuk mit akarunk, mit akarunk magunkból előhozni, mit szeretnénk, hogy megszülessen az életünkben, tudjuk mit akarunk elérni. És akár teljes erőnket be is vetjük érte, egy darabig. (Vagy csak akarunk valamit és csak várjuk, hogy megvalósuljon magától.)
Aztán előfordulhat, hogy a nagy erőbedobások után nem értük igazán el amire korábban gondoltunk (a várakozásban meg pláne), ami elszomorító és lehangoló lehet. Közben akár tovább várunk, pihenünk, próbálunk nem foglalkozni azzal, amit korábban akartunk. Még talán egészen mást is csinálunk, nem teszünk érte semmit de talán azt igen, hogy direkt valami mást csinálunk, hogy ne kelljen érte tenni semmit, vagyis halogatjuk a dolgot. Van bennünk egy halvány vágy a cél elérésre, de mintha valami hátrafogna a megvalósításában, ami tettek hiányát eredményezi és jelenti. Aztán akár kudarcként is megélhetjük, hogy miért nem sikerült elérni, amit előzőleg akarunk és energiát is fektettünk már bele, bár az igen kevés volt ahhoz képest, ahányszor már sajnáltattuk magunkat vagy direkt mást csináltunk, hogy ne kelljen bele energiát tenni, vagyis ezekkel a tevékenységekkel töltöttük el igazán az időt.
Ilyenkor a tudatalatti érzésekben sokszor élvezzük magát a helyzetet, amiben vagyunk. A tudatalattinkban van egyfajta paradox öröm és lubickolás, mert a helyzet így változatlan marad. Még a rossz érzések, amik keletkeznek azok is ismerősek és ami ismerős, az jó érzéseket ad, egyfajta a békét és nyugalmat, és egyben élvezzük is ennek a szabadságát. A nem tevésben szabadak vagyunk, mert elodázhatunk, közben vájkálhatunk a saját negatív (vagy pozitív) érzéseinkben, ezeket teljesen megélhetjük mint pl. az önsajnálat és önhibáztatás hiszen nem értük el azt amit szeretnénk, egy helyben állunk, vagyis meg vagyunk rekedve, DE! Mégis a tudatos szinteken is mindeközben, mindig van vagy lehet olyan dolog/életterület, amiben nem vagyunk megrekedve, ami egyébként az életben tud valami jót adni, amiben igyekszünk jól lenni és jól érezni magunkat, ami segíti a tovább odázását az eredeti célnak.
A következőben a halogatásból való kiútról fogok írni. A botok ásza, a tűz minőségű lapok kezdőlapja mutatta meg a kezdeti akarati erőt, amivel alapjában véve rendelkezünk. A mágus nagy arkánum lapja pedig a halogatás tudatalatti folyamatát, a nagy ismeretlent, amitől félünk és amiért inkább az ismerőst választjuk, a korábbit, vagy magát a megrekedést.
Kelemen Dóri
Megjegyzések
Megjegyzés küldése