Az emberi kapcsolatok és a bizalom

 A félelemből tudás – hogyan készülhetünk az iskolai felvételire?

A megmérettetéstől való félelem többféle módon hathat a gyermekünkre, de akár persze ránk felnőttekre is. A félelem az egész testet átjárja, főleg az alkarokban, alsó lábszárakban gyülekezhet fel. Ebben az állapotban nehéz lehet elindulni a gyakorlás felé, ami szükséges lenne ahhoz, hogy ez a félelem csökkenjen, amiben már bebizonyosodna, mit tudunk és mit kell tovább erősítenünk magunkban, hogy megértsük az anyagot és magunkévá tegyük a szükséges tudást.

Ha ezt a félelmet tudatosan levetjük és elhatározzuk magunkat, és leülünk készülni a megmérettetésre, annak tudatában, hogy például eredményes vizsgát vagy felvételit tegyünk, és figyelünk arra, amit tanulunk, akkor egy pozitívabb, inspiráló energia keletkezik a testünkben, ami a mellkas környékén mutatkozhat meg legerősebben. Ez a pozitív rezgés a mellkasban segít abban, hogy begyakoroljuk, amit tudunk, és amit könnyen megértünk.

Abban az esetben, amikor bár már elkezdtünk felkészülni, de a felkészülés közben nehézségekkel találkozunk a tanulás során, elakadunk, valamin nem tudjuk átrágni magunkat, az frusztrációval tölthet el bennünket. Azonban, ahogy korábban már megtapasztaltuk, hogy milyen, amikor megy valami, mert a tanulás során nem csak akadályokkal találkozunk, ez a megismert, ’akadálynélküliség’ tudat segít abban, hogy biztosak lehessünk benne, a jelenlegi akadályra is lehet / van megoldás. Ezután neki kell állni megnézni, hogy pontosan mit nem látunk át, miben kell megértést szerezni. Amikor a megértésben van elakadás, a testgyakorlás segíthet azt tovább lendíteni.

A gyakorlathoz álljunk terpeszben, tegyük csípőre a kezeinket, majd egyik kezet a magasba emelve nyújtsuk a másik oldalra a kezünket egy C alakot formálva vele. A kezek/karok, alkarok segítik a megoldások befogadását. Ezt a nyújtógyakorlatot ismételjük a másik oldalra is. Összesen 7x.
Ha ezzel megvagyunk, a két kart nyújtsuk fel, a kézfejeket befelé fordítva. Addig tartsuk meg a kezet ebben az állapotban, amíg csak bírjuk. Ha már kezdünk fáradni, lassan húzzuk lefelé ugyanabban a pozícióban a két szembe forduló kézfejünket egészen a fejünk mellé, mintha egy koronát emelnénk a fejünkre. Ez a gyakorlat a gondolkodásban / elmében új utakat nyit meg.

Ezután a két kézfejünket tartsuk a mellkasunk előtt egy kis ideig, majd a karunk oldalra és felfelé lendítésével ismételjük meg a két kézfej szembe fordított feltartását, és most várakozás nélkül húzzuk a fejünk mellé a kezeinket, ismét, mintha egy koronát tennénk fel. Ez a gyakorlat a tudáshoz kapcsolódó alázatban segít. Ezt a két „koronafeltevő” gyakorlatot ismételjük meg néhányszor. A hála és a magabiztosság érkezhet meg hozzánk, miközben a gyakorlatot végezzük.

Azoknál a felkészüléseknél, ahol nagyon sok a hiányosság, bár már a szándékunk megvan a leküzdésre, a legfontosabb, hogy eltökéltek legyünk a hiányosságaink felszámolásában. Lépésről lépésre haladjunk. Ha megértettünk egy folyamatot, akkor azt jól gyakoroljuk be, amíg már stabilan nem tudjuk, és ekkor térjünk át a következő egységre. Fontos, hogy merjük megtenni, gyakorolni, ami döcögősen megy! Eközben számos megértés történik a gyerekekben, miután már átrágták magukat néhányszor ugyanazon vagy hasonló feladatokon. Ennek következtében megérkezik a biztos tudás.

Végül a nehéz gondolatokkal is van feladat. Például a „Nekem ez nem megy” érzéssel. Ezek teljesen lebéníthatnak, és meghiúsíthatják, hogy egyáltalán nekiálljunk felszámolni azt, amit nem tudunk. Ilyenkor a szégyenérzetben maradunk mozdulatlanul. Ilyenkor kell egy kis kilazulás a tanulásból. Például egy örömteli baráti találkozás, közösségben levés, szórakozás, amikor ez a szégyen és a „nem tudom megcsinálni” érzés nincs jelen.

Ezután visszatérhetünk abba, hogy mit is nem értettünk korábban, de már nem mozdulatlan szégyenben és letörtségben, hanem figyelemmel magára a konkrét dologra, és annak megoldására. Gyerekek esetében jó, ha megkér, hogy ellenőrizzük le, amit megcsinált, ezt főleg akkor teszi meg szívesen, amikor jobban van magával. Jó, ha a szülő örül, hogy a gyerek nyit, és odaviszi hozzá, amit szeretne. És jó, ha a szülő megerősíti a gyereket abban, hogy ez is sikerült neki, és milyen ügyesen segítette át magát az akadályokon.

És jöjjenek a tarot kártyák, amik segítségemre voltak az írásban: A kelyhek ásza lap mutatja a félelem érzéseivel teli kiindulási helyzetet. A botok lovagja jelöli azt az időszakot, amikor már bátorságot merítünk és elkezdjük felszámolni a helyzetet és végig is visszük azt a gyakorlások át a megoldásig. A császár lapja pedig a már megérdemelt belső örömet jelképezi amikor sikerült a jó eredményt elérni, és a szülő pozitív bíztatását is ez a lap mutatta meg.

Dóri

www.belsovirag.webnode.hu

https://onmunka-boldogsag.blogspot.com/