A félelemből tudás – hogyan készülhetünk az iskolai felvételire?
A megmérettetéstől való félelem
többféle módon hathat a gyermekünkre, de akár persze ránk felnőttekre is. A
félelem az egész testet átjárja, főleg az alkarokban, alsó lábszárakban
gyülekezhet fel. Ebben az állapotban nehéz
lehet elindulni a gyakorlás felé, ami szükséges lenne ahhoz, hogy ez a
félelem csökkenjen, amiben már bebizonyosodna,
mit tudunk és mit kell tovább erősítenünk magunkban, hogy megértsük az anyagot
és magunkévá tegyük a szükséges tudást.
Ha
ezt a félelmet tudatosan levetjük és elhatározzuk
magunkat, és leülünk készülni a megmérettetésre, annak tudatában, hogy például
eredményes vizsgát vagy felvételit tegyünk, és figyelünk arra, amit
tanulunk, akkor egy pozitívabb, inspiráló
energia keletkezik a testünkben, ami a mellkas környékén mutatkozhat
meg legerősebben. Ez a pozitív rezgés a mellkasban segít abban, hogy begyakoroljuk, amit tudunk, és amit
könnyen megértünk.
Abban
az esetben, amikor bár már elkezdtünk felkészülni, de a felkészülés közben
nehézségekkel találkozunk a tanulás során, elakadunk, valamin nem tudjuk
átrágni magunkat, az frusztrációval tölthet el bennünket. Azonban, ahogy
korábban már megtapasztaltuk, hogy milyen, amikor megy valami, mert a tanulás
során nem csak akadályokkal találkozunk, ez a megismert, ’akadálynélküliség’ tudat segít abban, hogy biztosak lehessünk
benne, a jelenlegi akadályra is lehet / van megoldás. Ezután neki kell
állni megnézni, hogy pontosan mit
nem látunk át, miben kell megértést
szerezni. Amikor a megértésben van elakadás, a testgyakorlás segíthet
azt tovább lendíteni.
A
gyakorlathoz álljunk terpeszben,
tegyük csípőre a kezeinket, majd egyik
kezet a magasba emelve nyújtsuk a másik oldalra a kezünket egy C alakot formálva vele. A kezek/karok,
alkarok segítik a megoldások befogadását. Ezt a nyújtógyakorlatot ismételjük a másik oldalra is. Összesen 7x.
Ha ezzel megvagyunk, a két kart nyújtsuk
fel, a kézfejeket
befelé fordítva. Addig tartsuk meg a kezet ebben az állapotban, amíg csak bírjuk. Ha már kezdünk
fáradni, lassan húzzuk lefelé
ugyanabban a pozícióban a két szembe forduló kézfejünket egészen a fejünk
mellé, mintha egy koronát emelnénk a
fejünkre. Ez a gyakorlat a gondolkodásban
/ elmében új utakat nyit meg.
Ezután
a két kézfejünket tartsuk a mellkasunk
előtt egy kis ideig, majd a karunk oldalra és felfelé lendítésével
ismételjük meg a két kézfej szembe fordított feltartását, és most várakozás nélkül húzzuk a fejünk mellé a
kezeinket, ismét, mintha egy
koronát tennénk fel. Ez a gyakorlat a tudáshoz kapcsolódó alázatban segít. Ezt a két „koronafeltevő” gyakorlatot ismételjük
meg néhányszor. A hála és a magabiztosság
érkezhet meg hozzánk, miközben a gyakorlatot végezzük.
Azoknál
a felkészüléseknél, ahol nagyon sok a hiányosság, bár már a szándékunk megvan a
leküzdésre, a legfontosabb, hogy eltökéltek
legyünk a hiányosságaink felszámolásában. Lépésről lépésre haladjunk. Ha megértettünk egy
folyamatot, akkor azt jól gyakoroljuk be,
amíg már stabilan nem tudjuk, és
ekkor térjünk át a következő egységre.
Fontos, hogy merjük megtenni, gyakorolni,
ami döcögősen megy! Eközben számos megértés történik a gyerekekben,
miután már átrágták magukat néhányszor ugyanazon vagy hasonló feladatokon.
Ennek következtében megérkezik a biztos
tudás.
Végül
a nehéz gondolatokkal is van feladat.
Például a „Nekem ez nem megy”
érzéssel. Ezek teljesen lebéníthatnak, és meghiúsíthatják, hogy egyáltalán
nekiálljunk felszámolni azt, amit nem tudunk. Ilyenkor a szégyenérzetben maradunk mozdulatlanul.
Ilyenkor kell egy kis kilazulás a
tanulásból. Például egy örömteli
baráti találkozás, közösségben levés, szórakozás, amikor ez a szégyen
és a „nem tudom megcsinálni” érzés nincs jelen.
Ezután
visszatérhetünk
abba, hogy mit is nem értettünk korábban, de már nem mozdulatlan szégyenben és
letörtségben, hanem figyelemmel magára a
konkrét dologra, és annak megoldására. Gyerekek esetében jó, ha
megkér, hogy ellenőrizzük le, amit megcsinált, ezt főleg akkor teszi meg
szívesen, amikor jobban van magával.
Jó, ha a szülő örül, hogy a
gyerek nyit, és odaviszi hozzá,
amit szeretne. És jó, ha a szülő megerősíti
a gyereket abban, hogy ez is
sikerült neki, és milyen ügyesen segítette át magát az akadályokon.
És jöjjenek a tarot kártyák, amik segítségemre voltak az írásban: A kelyhek ásza lap mutatja a félelem érzéseivel teli kiindulási helyzetet. A botok lovagja jelöli azt az időszakot, amikor már bátorságot merítünk és elkezdjük felszámolni a helyzetet és végig is visszük azt a gyakorlások át a megoldásig. A császár lapja pedig a már megérdemelt belső örömet jelképezi amikor sikerült a jó eredményt elérni, és a szülő pozitív bíztatását is ez a lap mutatta meg.
Dóri
Megjegyzések
Megjegyzés küldése