Ugrás a fő tartalomra

 A félelemből tudás – hogyan készülhetünk az iskolai felvételire?



A megmérettetéstől való félelem többféle módon hathat a gyermekünkre, de akár persze ránk felnőttekre is. A félelem az egész testet átjárja, főleg az alkarokban, alsó lábszárakban gyülekezhet fel. Ebben az állapotban nehéz lehet elindulni a gyakorlás felé, ami szükséges lenne ahhoz, hogy ez a félelem csökkenjen, amiben már bebizonyosodna, mit tudunk és mit kell tovább erősítenünk magunkban, hogy megértsük az anyagot és magunkévá tegyük a szükséges tudást.

Ha ezt a félelmet tudatosan levetjük és elhatározzuk magunkat, és leülünk készülni a megmérettetésre, annak tudatában, hogy például eredményes vizsgát vagy felvételit tegyünk, és figyelünk arra, amit tanulunk, akkor egy pozitívabb, inspiráló energia keletkezik a testünkben, ami a mellkas környékén mutatkozhat meg legerősebben. Ez a pozitív rezgés a mellkasban segít abban, hogy begyakoroljuk, amit tudunk, és amit könnyen megértünk.

Abban az esetben, amikor bár már elkezdtünk felkészülni, de a felkészülés közben nehézségekkel találkozunk a tanulás során, elakadunk, valamin nem tudjuk átrágni magunkat, az frusztrációval tölthet el bennünket. Azonban, ahogy korábban már megtapasztaltuk, hogy milyen, amikor megy valami, mert a tanulás során nem csak akadályokkal találkozunk, ez a megismert, ’akadálynélküliség’ tudat segít abban, hogy biztosak lehessünk benne, a jelenlegi akadályra is lehet / van megoldás. Ezután neki kell állni megnézni, hogy pontosan mit nem látunk át, miben kell megértést szerezni. Amikor a megértésben van elakadás, a testgyakorlás segíthet azt tovább lendíteni.

A gyakorlathoz álljunk terpeszben, tegyük csípőre a kezeinket, majd egyik kezet a magasba emelve nyújtsuk a másik oldalra a kezünket egy C alakot formálva vele. A kezek/karok, alkarok segítik a megoldások befogadását. Ezt a nyújtógyakorlatot ismételjük a másik oldalra is. Összesen 7x.
Ha ezzel megvagyunk, a két kart nyújtsuk fel, a kézfejeket befelé fordítva. Addig tartsuk meg a kezet ebben az állapotban, amíg csak bírjuk. Ha már kezdünk fáradni, lassan húzzuk lefelé ugyanabban a pozícióban a két szembe forduló kézfejünket egészen a fejünk mellé, mintha egy koronát emelnénk a fejünkre. Ez a gyakorlat a gondolkodásban / elmében új utakat nyit meg.

Ezután a két kézfejünket tartsuk a mellkasunk előtt egy kis ideig, majd a karunk oldalra és felfelé lendítésével ismételjük meg a két kézfej szembe fordított feltartását, és most várakozás nélkül húzzuk a fejünk mellé a kezeinket, ismét, mintha egy koronát tennénk fel. Ez a gyakorlat a tudáshoz kapcsolódó alázatban segít. Ezt a két „koronafeltevő” gyakorlatot ismételjük meg néhányszor. A hála és a magabiztosság érkezhet meg hozzánk, miközben a gyakorlatot végezzük.

Azoknál a felkészüléseknél, ahol nagyon sok a hiányosság, bár már a szándékunk megvan a leküzdésre, a legfontosabb, hogy eltökéltek legyünk a hiányosságaink felszámolásában. Lépésről lépésre haladjunk. Ha megértettünk egy folyamatot, akkor azt jól gyakoroljuk be, amíg már stabilan nem tudjuk, és ekkor térjünk át a következő egységre. Fontos, hogy merjük megtenni, gyakorolni, ami döcögősen megy! Eközben számos megértés történik a gyerekekben, miután már átrágták magukat néhányszor ugyanazon vagy hasonló feladatokon. Ennek következtében megérkezik a biztos tudás.

Végül a nehéz gondolatokkal is van feladat. Például a „Nekem ez nem megy” érzéssel. Ezek teljesen lebéníthatnak, és meghiúsíthatják, hogy egyáltalán nekiálljunk felszámolni azt, amit nem tudunk. Ilyenkor a szégyenérzetben maradunk mozdulatlanul. Ilyenkor kell egy kis kilazulás a tanulásból. Például egy örömteli baráti találkozás, közösségben levés, szórakozás, amikor ez a szégyen és a „nem tudom megcsinálni” érzés nincs jelen.

Ezután visszatérhetünk abba, hogy mit is nem értettünk korábban, de már nem mozdulatlan szégyenben és letörtségben, hanem figyelemmel magára a konkrét dologra, és annak megoldására. Gyerekek esetében jó, ha megkér, hogy ellenőrizzük le, amit megcsinált, ezt főleg akkor teszi meg szívesen, amikor jobban van magával. Jó, ha a szülő örül, hogy a gyerek nyit, és odaviszi hozzá, amit szeretne. És jó, ha a szülő megerősíti a gyereket abban, hogy ez is sikerült neki, és milyen ügyesen segítette át magát az akadályokon.

És jöjjenek a tarot kártyák, amik segítségemre voltak az írásban: A kelyhek ásza lap mutatja a félelem érzéseivel teli kiindulási helyzetet. A botok lovagja jelöli azt az időszakot, amikor már bátorságot merítünk és elkezdjük felszámolni a helyzetet és végig is visszük azt a gyakorlások át a megoldásig. A császár lapja pedig a már megérdemelt belső örömet jelképezi amikor sikerült a jó eredményt elérni, és a szülő pozitív bíztatását is ez a lap mutatta meg.

Dóri

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az emberi kapcsolatok és a bizalom

  Az emberi kapcsolatok és a bizalom Az emberekben, bennünk, van egy alapvető nyitottság, befogadó képesség és igény egymásra. Miközben amikor egyedül vagyunk, ha nem is kapcsolódunk éppen, akkor is lehetünk jól. Azonban előfordulhat az is, hogy magányosnak érezzük magunkat és kizárva olyan dolgokból, ahol szívünk szerint lenne helyünk. Vagy nyithatunk mások felé úgy is, hogy úgy érezzük önmagunkban jól vagyunk, de valódi kapcsolódásunk kevés van, ha van egyáltalán. Olyan kapcsolódás, amiben tényleg számíthatnak ránk, és amiben tényleg számíthatunk valakire. Amiben odaadhatjuk magunkat a teljes személyiségünkkel együtt. És az is előfordulhat, hogy csak ez az igény él bennünk, de a megvalósításában és megélésében megrekedünk. Közben történik valami, és rádöbbenünk, hogy mégiscsak tudunk kapcsolódni, újra van energiánk, valahogy más szemszögből nézzük a dolgokat, a saját kezünkbe vesszük az életünket és azért kapcsolódunk, mert akarunk, és nem azért mert mások akarnak-e hozzánk kapcs...
Megjegyzés küldése
További információk

A félelmeinkkel való megküzdés

Kedvesek! Kis időre szüneteltetnem kellett a bejegyzéseimet, ahogy a személyes életem nagyon sok időt kívánt tőlem. Egyetemi képzésen veszek részt immár harmadik éve (pszichológia alapképzés), ami az utóbbi pár hónapban megkövetelte, hogy csak az egyetemre fókuszáljak. Ennek eredményeként már csak egy tantárgyam mara dt hátra az egész képzésből nagy örömömre. Juhééé! Mára azonban a tarot kártyák ismét megérkeztek a kis arkánum kelyhek négyes, a nagy arkánum főpapnő és egyensúlyozás kártyáival. A kelyhek négyes az érzelmek túlcsordulásáról üzen, ezek túlontúli elhatalmasodásáról a félelmeink estében, ami már rettegéssé is fokozódhat bizonyos dolgoktól vagy azok bekövetkeztétől. Érdemes a félelem felismerésekor tudatosan megállni és érzeni, amit ilyenkor megélünk a testünkben, mert ezzel már a nem lesz akkora hatalma felettünk. Mihelyst a félelem egy külső tárgyról belülre kerül, vagyis arra koncentrálunk, amit belül megélünk, és érezzük, hogy a sejtjeink, a testrészeink mit élnek át, az...
Megjegyzés küldése
További információk
A halogatás tudatos és tudatalatti rétegei mint az önismeret útja Van amikor két lábban állunk a földön, szeretünk jól lenni, szórakozunk, hiszünk magunkban, pont úgy, pont azt tesszük, amit szeretünk, közben nemet mondunk olyan dolgokra, amik nem jók nekünk, vagy nem érdekesek, tehát alapjában véve jól vagyunk. Ekkor pontosan tudjuk mit akarunk, mit akarunk magunkból előhozni, mit szeretnénk, hogy megszülessen az életünkben, tudjuk mit akarunk elérni. És akár teljes erőnket be is vetjük érte, egy darabig. (Vagy csak akarunk valamit és csak várjuk, hogy megvalósuljon magától.) Aztán előfordulhat, hogy a nagy erőbedobások után nem értük igazán el amire korábban gondoltunk (a várakozásban meg pláne), ami elszomorító és lehangoló lehet. Közben akár tovább várunk, pihenünk, próbálunk nem foglalkozni azzal, amit korábban akartunk. Még talán egészen mást is csinálunk, nem teszünk érte semmit de talán azt igen, hogy direkt valami mást csinálunk, hogy ne kelljen érte tenni semmit, vagyis halog...
Megjegyzés küldése
További információk