A halogatás tudatos és tudatalatti rétegei mint az önismeret útja - folytatás
Aztán az élet egyszer csak megsegít. Akár valahol máshol, a halogatott témától látszólag függetlenül, nyílik egy út, az élet egy másik, új területen lehetőséget hoz. Elkezdünk érdeklődni, valami más iránt, mint eddig. Valami más iránt, ami nem ugyanazokat az érzéseket hozza, mint amit eddig tapasztaltunk. Olyan lehetőségek felé indulhatunk el, amik teljesen újak.
Ekkor már bennünk van az, ami eddig történt, hogy egy saját cél felé nem tudtunk lépni. Az új lehetőségben ebből kifolyólag érezzük, hogy új, érezzük hogy jó, de nem biztos, hogy el is hisszük ezt magunknak, és tudunk bízni magunkban. Nem feltétlenül tudunk ehhez az újhoz kapcsolódni, bár érdekelhet, érezzük, hogy új lehetőséget hoz. Azonban azt is tudjuk, milyen önsajnálatban és önhibáztatásban tudunk lenni lepéseink hiányában, most már maga a lépés ténye is félelmetes lehet.
Aztán újra az élet pördül, és maga felé vonz megint valami, ami megint új, ami könnyed is és jó is számunkra, bár, hogy hova vezet azt nem tudjuk. Mégis mások is mennek mellettük, hasonlóan lépnek velünk ebben az újban. Ilyenkor végül megszületik bennünk egy, bizonyos szempontból már másik énünk. Ez a más már nem a régi hamis öröm és biztonságérzet, amit a céljainkért való semmittevésben éltünk meg. Kezd kikristályosodni bennünk valami, ami már rég ki is emelt a korábbi halogatás állapotából. Ez a folyamat az önismeretnek is folyamata.
Amikor ismeretlen területekre érkezünk, amik a saját személyiségünknek voltak ismeretlenek, ezek az ismeretlen területek okozzák a félelmet, ami miatt nem tudunk, merünk lépni. Ezeknek az ismeretlen területeknek kell kikristályosodnia, vagyis ezeket kell megértenünk, hogy mit is nem tudunk, mit is nem ismerünk valójában magunkban és másokban vagy más helyzetekben. És ezekben a folyamatokban ezeken az életterületeken, ahova a tétlenség és a félelem nyúlt, önismeretet szerzünk.
Hirtelen vagy nem hirtelen, de egyre világosabban látjuk, hogy kik vagyunk, ami azt jelenti, hogy tisztában vagyunk a korábbi félelmeinkkel, tisztába kerülünk azzal, hogy mi volt ismeretlen számunkra és el tudjuk kezdeni lépésenként lebontani ezt és megismerni amit eddig nem. Ez már a nyitottsági periódus, amiben a halogatás és a tétlenség a múlté. Bár lehet, hogy lassan haladunk, a megismerési folyamat lassú, de folyamatos. Onnantól kezdve hogy a nyitott fázisban vagyunk, a fejlődés tovább halad, már könnyebben.
Amikor újra alámerülünk a tudatalatti még nem felszínre hozott érzéseink tengerében már ezt is tudatosabban tehetjük. Már számítunk is a bennünk levő ismeretlenre. Már céltudatosabban tehetjük ezt meg, pont azon munkálkodva, amit meg kell oldanunk. Amit meglátunk magunkban azt már akár humorral nézzük és egy kibogozandó szálnak, mindezt kedvvel és örömmel csinálhatjuk. Ez a kelyhek királynője lap. Amikor az érzéseink úgy szelídülnek meg, hogy tudjuk, hogy léteznek, nem hagyjuk őket figyelmen kívül, de nem is dőlünk a kardunkba, mert elöntenek, hiszen már nem öntenek úgy el, önmagunk barátjai lettek. Ilyenkor a dolgaink beérhetnek, gyümölcsözhetnek önmagukban és tovább érnek.
Kívánom mindenkinek, hogy érje el amit a kelyhek királynője lap jelez. A tarotban a kelyhek az éréseket jelöli, a királynő lap pedig a női minőségű kiteljesedést szimbolizálja jelen esetben az érzések terén, vagyis az érzések teljes megélését jelenti anélkül, hogy uralkodnának felettünk. Minden ember természetes útja, hogy ezt megvalósítsa. A halogatás, minden negatív élményével együtt kitűnő terep arra, hogy megtanítsa, hogyan lehetünk magunk is királynők az érzések birodalmában.
Egyik írásomat se halogattam ennyire, mint ezt, a halogatásról :))). Közben számos dolgot elvégeztem, csak ezt az egy írást nem. Kitűnő tapasztalat volt arra, milyen is halogatni......És most megszületett maga az írás, és azóta sok minden más is az életemben. Különösen az érzéseim rendeződtek egy, a hivatásomtól teljesen független, nagyon fontos életterületen. Hajrá mindenkinek!
Kelemen Dóri
Megjegyzések
Megjegyzés küldése