A düh kezelése

A bennünk levő düh és idegesség bizony tud tombolni. Néha sajnos kiutat keres, hogy másokra irányulhasson. Közben mi belül pattanásig feszülhetünk, esetleg bánthatunk is, nem csak szavakkal, és azt gondolhatjuk, hogy dühünknek oka van, és a másik fél bizony tanulja meg, hogy mit is tett, és mi a következménye a viselkedésének bennünk. Aztán ez megtörténhet újra és újra. Akár kereshetjük is a célt, hogy min élhetnénk ki a dühünket, a feszültséget, mibe köthetnénk bele, egyfajta enyhülést keresve ezzel magunknak. A probléma itt sokszor valami beragadt fájdalom a szívben, valami, amiért a szelídségünkkel fizettünk, mert a szív nem tud megnyílni az élet göröngyösebbnek tűnő helyzeteiben. Ha már itt tartunk, és látjuk, hogy ebben vagyunk, érdemes ennek a dühreakciónak úgymond tudatosan megadni magunkat. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy tudjuk, látjuk, hogy dühhel reagálunk az élethelyzetekre és a reakció helyett hátra lépünk, leülünk, és kitárt karral hátra dőlünk. Eközben tudatosan odafordítjuk a figyelmet a mellkasra, és közben elengedjük az izmainkat a gát területén. A levegőt beszívva és kifújva koncentráljuk a mellkasra, ebben az állapotban maradva enyhülésig.

Egyúttal érdemes elkezdeni átgondolni a történetünket és azt, hogy a korábbi reakcióinkat mi okozza valójában, mi történt velünk korábban, mikor reagáltunk így először például. Egy hivatásos segítő is ajánlott ebben a folyamatban. A reakciót meg fogjuk tudni változtatni, és ez vissza fog tudni bennünket vezetni a szelídségbe. A problémákat sokkal építőbben fogjuk tudni kezelni, és figyelni is fogunk tudni a környezetünkre, nyitottak tudunk lenni mind a saját, mind a másik érzéseire. Jó, ha sokat játszunk a gyerekekkel, ha vannak gyerekeink, jó fogócskáznunk, a szabad levegőn időt töltenünk. Ha a feszültséget újra felgyülemleni érezzük végzünk légzőgyakorlatokat, akár csak megállva és tudatosan figyelve a légzésre és minden légzéskifújásnál a mellkasra koncentrálva.

Az érzésekről írnék még. Nekünk embereknek bonyolult érzésvilágunk van, ami nagyon boldoggá, és nagyon nehézzé is teheti az életünket. Az érzések gyakran lehetnek beszorítva a testbe, az izmokba, akár a tudat zavarodottságába, és az is lehet, hogy már levegőt sem kapunk tőlük. Az érzések kifejezetten kényelmetlenek lehetnek, ha a felszínre akarnak kerülni, azonban ez szükséges út ahhoz, hogy szabadon tudjuk kezelni őket. Ijesztő lehet szembe találkozni velük, és akár meg is futamodhatunk a folyamat elöl. Azonban, amikor már kész vagyunk szembenézni magunkkal, indulhatunk, hogy teljes elfogadással felfedezzük magunkat. Ennél a folyamatnál fontos az önszeretet és az önelfogadás állapota. Ezzel tudjuk megszelídülve felszínre hozni a korábbi beragadásokat, miközben a megértésünk és a tudatosságunk fejlődik és akár humorral tudunk magunkra tekinteni.