Ugrás a fő tartalomra

A félelmeinkkel való megküzdés


Kedvesek!
Kis időre szüneteltetnem kellett a bejegyzéseimet, ahogy a személyes életem nagyon sok időt kívánt tőlem. Egyetemi képzésen veszek részt immár harmadik éve (pszichológia alapképzés), ami az utóbbi pár hónapban megkövetelte, hogy csak az egyetemre fókuszáljak. Ennek eredményeként már csak egy tantárgyam mara
dt hátra az egész képzésből nagy örömömre. Juhééé!
Mára azonban a tarot kártyák ismét megérkeztek a kis arkánum kelyhek négyes, a nagy arkánum főpapnő és egyensúlyozás kártyáival.


A kelyhek négyes az érzelmek túlcsordulásáról üzen, ezek túlontúli elhatalmasodásáról a félelmeink estében, ami már rettegéssé is fokozódhat bizonyos dolgoktól vagy azok bekövetkeztétől. Érdemes a félelem felismerésekor tudatosan megállni és érzeni, amit ilyenkor megélünk a testünkben, mert ezzel már a nem lesz akkora hatalma felettünk. Mihelyst a félelem egy külső tárgyról belülre kerül, vagyis arra koncentrálunk, amit belül megélünk, és érezzük, hogy a sejtjeink, a testrészeink mit élnek át, az érzés maga felszabadul és a félelem helyett szembe fordulunk a fenyegetéssel, rá tudunk nézni annak realitására és immár a megfelelő lépéseket is megtehetjük vele szemben.
Ehhez gyakorlás szükséges, vagyis meg kell állni egy pillanatra és belülre kell figyelni, arra, hogy mi történik a testünkben. Naponta többször üljünk le és a szemünket becsukva koncentráljunk a köldökünkre, majd a testünkben megjelenő érzésekre. Ezeket vizuálisan is elengedhetjük a testünkből, bármilyen formában, például golyók távozhatnak a tenyereinkből vagy szürkés-festett fényszálak húzódhatnak ki a mellkasunkból. Ez mindenkinek más és más lehet a test bármely pontjáról, a lényeg, hogy külső megfigyelőként engedjük, hogy ez a tisztulás megtörténjen. Naponta többször leülhetünk ezt a gyakorlatot elvégezni egészen addig, amíg már változást tapasztalunk a hozzáállásunkban. Ülésenként 4-5 perc elegendő tud lenni.
A kiegyensúlyozás kártyája már a megoldás folyamatát mutatja, azt, ahogy visszatalálunk önmagunkhoz az érzéseink útvesztőjéből. Erre jó a fent említett vizualizációs technika és egy mozgásos gyakorlat is. Ekkor a kezeinket szorítsuk össze a szívünkkel egy vonalban összekulcsolva. Egyik kezünkkel toljuk el a másikat, miközben ellen is tartunk az eltolásnak, de hagyjuk is kimozdulni kezünket a helyzetéből, majd a korábban eltolt kezünkkel toljuk vissza a másikat ameddig csak tudjuk. Akár az egész felső testünkkel is követhetjük ezt a mozgást. Ismételjük többször, majd előre hajolva végezzük tovább. Ha úgy érezzük jól kimozdult felső testünkből és kezeinkből a feszültség, mozogjunk tovább immár felegyenesedve, kezeinket oldalra kinyújtva vállmagasságban, miközben egyhelyben ugrálva csípőnket jobbra és balra fordítjuk. Ezt is ismételjük meg néhányszor. Ha végeztük a mozgással, leülhetünk és vizualizációban is szabaduljunk meg a testünkbe zárt érzésektől a korábban leírt módón.
A Főpapnő kártyája már azt a megszabadulást jelenti, amit gyakorlással elérünk. Ekkor a folyamatban a felszabadultabb érzéseink közepedte már arra tudunk koncentrálni, hogyan reagáljunk a minket ért helyzetre, ami a korábbi érzésáradatot okozza. A főpapnő kártya azt a hozzáállást sugallja, amiben a leginkább önazonosak lehetünk, önbecsülésünk teljében, fókuszáltan a megfelelő megoldásra és a megfelelő lépésekre.
Jó munkát kívánok!
Ha van saját elakadásod, kérdésed és érdekel egy személyes elemzés tarot kártyák segítségével, itt tudsz bejelentkezni: https://belsovirag.webnode.hu/kapcsolat/
Kelemen Dóri
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az emberi kapcsolatok és a bizalom

  Az emberi kapcsolatok és a bizalom Az emberekben, bennünk, van egy alapvető nyitottság, befogadó képesség és igény egymásra. Miközben amikor egyedül vagyunk, ha nem is kapcsolódunk éppen, akkor is lehetünk jól. Azonban előfordulhat az is, hogy magányosnak érezzük magunkat és kizárva olyan dolgokból, ahol szívünk szerint lenne helyünk. Vagy nyithatunk mások felé úgy is, hogy úgy érezzük önmagunkban jól vagyunk, de valódi kapcsolódásunk kevés van, ha van egyáltalán. Olyan kapcsolódás, amiben tényleg számíthatnak ránk, és amiben tényleg számíthatunk valakire. Amiben odaadhatjuk magunkat a teljes személyiségünkkel együtt. És az is előfordulhat, hogy csak ez az igény él bennünk, de a megvalósításában és megélésében megrekedünk. Közben történik valami, és rádöbbenünk, hogy mégiscsak tudunk kapcsolódni, újra van energiánk, valahogy más szemszögből nézzük a dolgokat, a saját kezünkbe vesszük az életünket és azért kapcsolódunk, mert akarunk, és nem azért mert mások akarnak-e hozzánk kapcs...
Megjegyzés küldése
További információk
A halogatás tudatos és tudatalatti rétegei mint az önismeret útja Van amikor két lábban állunk a földön, szeretünk jól lenni, szórakozunk, hiszünk magunkban, pont úgy, pont azt tesszük, amit szeretünk, közben nemet mondunk olyan dolgokra, amik nem jók nekünk, vagy nem érdekesek, tehát alapjában véve jól vagyunk. Ekkor pontosan tudjuk mit akarunk, mit akarunk magunkból előhozni, mit szeretnénk, hogy megszülessen az életünkben, tudjuk mit akarunk elérni. És akár teljes erőnket be is vetjük érte, egy darabig. (Vagy csak akarunk valamit és csak várjuk, hogy megvalósuljon magától.) Aztán előfordulhat, hogy a nagy erőbedobások után nem értük igazán el amire korábban gondoltunk (a várakozásban meg pláne), ami elszomorító és lehangoló lehet. Közben akár tovább várunk, pihenünk, próbálunk nem foglalkozni azzal, amit korábban akartunk. Még talán egészen mást is csinálunk, nem teszünk érte semmit de talán azt igen, hogy direkt valami mást csinálunk, hogy ne kelljen érte tenni semmit, vagyis halog...
Megjegyzés küldése
További információk