Ugrás a fő tartalomra

Bullying – avagy mások bántalmazása egy közösségben

 


Bullying – avagy mások bántalmazása egy közösségben

Ez a téma engem mélyen érint. Nem azért, mert velem szemben igazából bárki alkalmazza, vagy alkalmazta, hanem azért, mert, ha van olyan ember/gyermek, akivel szemben alkalmazzák, mély szomorúsággal tölt el, ahogy az illető amúgy is vélhetően labilisabb helyzete, legyen az bármilyen okból, támadásnak van kitéve. Ma a gyerekek közötti bullying mögött húzódó energiákról fogok nektek írni.

A gyerekek azért használják, hogy afelé pajzsot építsenek maguk köré azáltal, hogy a másikat kizárják, durva megjegyzéseket tesznek rá, ugratják őt, cikizik, vagy lekicsinylő, lenéző hozzáállást tanúsítanak vele szemben. Egyrészt kíváncsiak arra, hogy ez mit hoz ki a másikból. A gyerekek sokszor nem gondolkodnak e téren mélyen. Amikor megbántanak másokat ezzel, valamelyest konstatálják, hogy valószínűleg bántóak voltak, aztán újra és újra távol tartják maguktól a másikat a ’be nem engedés’ védőpajzsával. Egyszer-egyszer talán le is engednék ezt a pajzsot és figyelik a helyzeteket, azt, ahogy a másik reagál, és talán azt is idegenkedve és nem értve nézik, hogy a korábban bántalmazottnak most mi a baja, miért nem közeledik ő? És végül újra felveszik a megszokott, be nem engedés pajzsát, és már csak heccből is ugrasztanak, hogy ezáltal stabilizálják azt a kört, amibe ők viszont beletartoznak. Azonban nem mindenki bántalmaz ebből a belső körből. Van, aki közömbösen figyel, van akit nagyon enyhén zavar, de végső soron nem érdekli. Van, akit jobban zavar, és szólna hogy: ’NE!’, de nehezen talál ennek hangot, és van, aki egész mással foglalkozik, bár a belső körbe van, úgy marad távol, hogy hátat fordít ezeknek a helyzeteknek, és arra figyel ami neki jó, ott játszik, foglalatoskodik, ahol neki jó.

És hogy miért pont bizonyos embereket kezd el egy gyerekközönség ugratni és kizárni? Vannak olyan gyerekek, akik nincsenek olyan jól. Hogy miért? Lehet bármilyen oka. De hordoznak a szívükben és a lelkükben egyfajta szomorúságot, mintha a vállukon olyan terhek lennének, amiket megszoktak, hogy nyomják őket. A lényüket be tudja tölteni ez a lehangoltság, és amikor szívesen kapcsolódnának, arra is rányomja a bélyegét ez az alapvető nehezített háttér. Tehát szívesen kapcsolódnak, és van, akihez lehet is, és tudnak is, de a háttérben húzódó szomorúság megmarad. Ez valóban okot ad a többi gyereknek arra, hogy kipécézzék? Azok a gyerekek, akik áradóbbak, akik stabilak és az erejüket jól használják, figyelik egymást és ezt a lehangolt energiát is figyelik. A gyerekek alapvetően mindenkihez viszonyulnak valahogy, figyelik és keresik a helyüket a csoportban. Akinek a személyisége valamiért a bullyingre hajlamos az minden gyereket figyelni fog ebből a szemszögből. Mindenkiben keresni fogja a kikezdhető pontot. Ezt a saját stílusában, legyen az direkt túlzott ugratás, szándékos erőfitogtatás, csúfolódás, hencegés, vagy bármi, a saját gyermeki, még a tetteinek következményeit nem túl jól mérlegelő szintjén teszi. A gyerekek a csoportban  megalkotott helyzetüknek és a bennük rejlő energiáknak, -mint alakuló személyiség, otthoni hatások,  az eddigi életük lenyomatai- a kivetülései. Fontos dolog megjegyezni, hogy túl sokat tényleg nem feltétlenül gondolkodnak ezeken a dolgokon, hogy mi miért hogyan nyilvánul meg bennük, egyszerűen csak megnyilvánul.

Holnap a helyzet feldolgozásáról, megoldási lehetőségeiről fogok írni.

Kelemen Dóri

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az emberi kapcsolatok és a bizalom

  Az emberi kapcsolatok és a bizalom Az emberekben, bennünk, van egy alapvető nyitottság, befogadó képesség és igény egymásra. Miközben amikor egyedül vagyunk, ha nem is kapcsolódunk éppen, akkor is lehetünk jól. Azonban előfordulhat az is, hogy magányosnak érezzük magunkat és kizárva olyan dolgokból, ahol szívünk szerint lenne helyünk. Vagy nyithatunk mások felé úgy is, hogy úgy érezzük önmagunkban jól vagyunk, de valódi kapcsolódásunk kevés van, ha van egyáltalán. Olyan kapcsolódás, amiben tényleg számíthatnak ránk, és amiben tényleg számíthatunk valakire. Amiben odaadhatjuk magunkat a teljes személyiségünkkel együtt. És az is előfordulhat, hogy csak ez az igény él bennünk, de a megvalósításában és megélésében megrekedünk. Közben történik valami, és rádöbbenünk, hogy mégiscsak tudunk kapcsolódni, újra van energiánk, valahogy más szemszögből nézzük a dolgokat, a saját kezünkbe vesszük az életünket és azért kapcsolódunk, mert akarunk, és nem azért mert mások akarnak-e hozzánk kapcs...
Megjegyzés küldése
További információk

A félelmeinkkel való megküzdés

Kedvesek! Kis időre szüneteltetnem kellett a bejegyzéseimet, ahogy a személyes életem nagyon sok időt kívánt tőlem. Egyetemi képzésen veszek részt immár harmadik éve (pszichológia alapképzés), ami az utóbbi pár hónapban megkövetelte, hogy csak az egyetemre fókuszáljak. Ennek eredményeként már csak egy tantárgyam mara dt hátra az egész képzésből nagy örömömre. Juhééé! Mára azonban a tarot kártyák ismét megérkeztek a kis arkánum kelyhek négyes, a nagy arkánum főpapnő és egyensúlyozás kártyáival. A kelyhek négyes az érzelmek túlcsordulásáról üzen, ezek túlontúli elhatalmasodásáról a félelmeink estében, ami már rettegéssé is fokozódhat bizonyos dolgoktól vagy azok bekövetkeztétől. Érdemes a félelem felismerésekor tudatosan megállni és érzeni, amit ilyenkor megélünk a testünkben, mert ezzel már a nem lesz akkora hatalma felettünk. Mihelyst a félelem egy külső tárgyról belülre kerül, vagyis arra koncentrálunk, amit belül megélünk, és érezzük, hogy a sejtjeink, a testrészeink mit élnek át, az...
Megjegyzés küldése
További információk
A halogatás tudatos és tudatalatti rétegei mint az önismeret útja Van amikor két lábban állunk a földön, szeretünk jól lenni, szórakozunk, hiszünk magunkban, pont úgy, pont azt tesszük, amit szeretünk, közben nemet mondunk olyan dolgokra, amik nem jók nekünk, vagy nem érdekesek, tehát alapjában véve jól vagyunk. Ekkor pontosan tudjuk mit akarunk, mit akarunk magunkból előhozni, mit szeretnénk, hogy megszülessen az életünkben, tudjuk mit akarunk elérni. És akár teljes erőnket be is vetjük érte, egy darabig. (Vagy csak akarunk valamit és csak várjuk, hogy megvalósuljon magától.) Aztán előfordulhat, hogy a nagy erőbedobások után nem értük igazán el amire korábban gondoltunk (a várakozásban meg pláne), ami elszomorító és lehangoló lehet. Közben akár tovább várunk, pihenünk, próbálunk nem foglalkozni azzal, amit korábban akartunk. Még talán egészen mást is csinálunk, nem teszünk érte semmit de talán azt igen, hogy direkt valami mást csinálunk, hogy ne kelljen érte tenni semmit, vagyis halog...
Megjegyzés küldése
További információk