Bullying – avagy mások bántalmazása egy közösségben

 

Bullying – avagy mások bántalmazása egy közösségben

Ez a téma engem mélyen érint. Nem azért, mert velem szemben igazából bárki alkalmazza, vagy alkalmazta, hanem azért, mert, ha van olyan ember/gyermek, akivel szemben alkalmazzák, mély szomorúsággal tölt el, ahogy az illető amúgy is vélhetően labilisabb helyzete, legyen az bármilyen okból, támadásnak van kitéve. Ma a gyerekek közötti bullying mögött húzódó energiákról fogok nektek írni.

A gyerekek azért használják, hogy afelé pajzsot építsenek maguk köré azáltal, hogy a másikat kizárják, durva megjegyzéseket tesznek rá, ugratják őt, cikizik, vagy lekicsinylő, lenéző hozzáállást tanúsítanak vele szemben. Egyrészt kíváncsiak arra, hogy ez mit hoz ki a másikból. A gyerekek sokszor nem gondolkodnak e téren mélyen. Amikor megbántanak másokat ezzel, valamelyest konstatálják, hogy valószínűleg bántóak voltak, aztán újra és újra távol tartják maguktól a másikat a ’be nem engedés’ védőpajzsával. Egyszer-egyszer talán le is engednék ezt a pajzsot és figyelik a helyzeteket, azt, ahogy a másik reagál, és talán azt is idegenkedve és nem értve nézik, hogy a korábban bántalmazottnak most mi a baja, miért nem közeledik ő? És végül újra felveszik a megszokott, be nem engedés pajzsát, és már csak heccből is ugrasztanak, hogy ezáltal stabilizálják azt a kört, amibe ők viszont beletartoznak. Azonban nem mindenki bántalmaz ebből a belső körből. Van, aki közömbösen figyel, van akit nagyon enyhén zavar, de végső soron nem érdekli. Van, akit jobban zavar, és szólna hogy: ’NE!’, de nehezen talál ennek hangot, és van, aki egész mással foglalkozik, bár a belső körbe van, úgy marad távol, hogy hátat fordít ezeknek a helyzeteknek, és arra figyel ami neki jó, ott játszik, foglalatoskodik, ahol neki jó.

És hogy miért pont bizonyos embereket kezd el egy gyerekközönség ugratni és kizárni? Vannak olyan gyerekek, akik nincsenek olyan jól. Hogy miért? Lehet bármilyen oka. De hordoznak a szívükben és a lelkükben egyfajta szomorúságot, mintha a vállukon olyan terhek lennének, amiket megszoktak, hogy nyomják őket. A lényüket be tudja tölteni ez a lehangoltság, és amikor szívesen kapcsolódnának, arra is rányomja a bélyegét ez az alapvető nehezített háttér. Tehát szívesen kapcsolódnak, és van, akihez lehet is, és tudnak is, de a háttérben húzódó szomorúság megmarad. Ez valóban okot ad a többi gyereknek arra, hogy kipécézzék? Azok a gyerekek, akik áradóbbak, akik stabilak és az erejüket jól használják, figyelik egymást és ezt a lehangolt energiát is figyelik. A gyerekek alapvetően mindenkihez viszonyulnak valahogy, figyelik és keresik a helyüket a csoportban. Akinek a személyisége valamiért a bullyingre hajlamos az minden gyereket figyelni fog ebből a szemszögből. Mindenkiben keresni fogja a kikezdhető pontot. Ezt a saját stílusában, legyen az direkt túlzott ugratás, szándékos erőfitogtatás, csúfolódás, hencegés, vagy bármi, a saját gyermeki, még a tetteinek következményeit nem túl jól mérlegelő szintjén teszi. A gyerekek a csoportban  megalkotott helyzetüknek és a bennük rejlő energiáknak, -mint alakuló személyiség, otthoni hatások,  az eddigi életük lenyomatai- a kivetülései. Fontos dolog megjegyezni, hogy túl sokat tényleg nem feltétlenül gondolkodnak ezeken a dolgokon, hogy mi miért hogyan nyilvánul meg bennük, egyszerűen csak megnyilvánul.

Holnap a helyzet feldolgozásáról, megoldási lehetőségeiről fogok írni.

Kelemen Dóri