A buddhizmus tanításai – Zavaró érzelmek – A tudatlanság
Sziasztok! Kellett egy kis idő, hogy megérjen a folytatás, de most visszatértem a buddhizmus tanításairól szóló sorozatommal.
Ma a tudatlanságról írok, ami nem egyszerű téma, nehéz megfogni, hiszen mindannyian tudunk bizonyos dolgokat – sőt, sok mindent –, és amiről nem tudunk, arról általában nem tudjuk, hogy nem tudjuk. Véleményem szerint a tudatlanság nagyon sokféleképpen megnyilvánulhat. Megkísérlem most a tudatlanságról kicsit lerántani a leplet, hogy közelebb kerülhessünk ahhoz, mi is az, amit nem tudunk.
De előtte nézzük meg, hogy mit mondanak a kártyák magáról a tudásról.
A tudás egy olyan mentálisan nyitott állapot, amiben az információ minden oldalról beáramlik felénk. Ebben az állapotban természetesen jó érzéseink vannak. Tudás az is, ha pontosan tudjuk, hogy egy élethelyzetben mi a feladatunk, és min kell dolgoznunk magunkon, hogy az életünk tovább növekedjen.
Tudás a jókedv, a másikra való figyelem és az odaadás. A nyitott szív is tudás. A nyitott szív olyan energiákat áraszt ki magából, amivel könnyen megnyílik felénk a másik lénye. A megnyílás által olyan pozitív eseménysorozatokat tudunk okozni másoknak, amivel az életük a számukra lehető legjobb tud lenni.
Tudás az, amikor az ember életében, ha göcsörtösek is lennének a dolgok, mert valamit nem tudunk könnyedén venni, de mégis engedjük átpréselődni magunkon. Tudás, amikor a tudatalatti végtelen óceánjáról tudomásunk van, és ismerjük a tudatalatti működésének lényegét – vagyis tudjuk, hogy létezik, tudjuk, hogy hat ránk, és szíves örömest állunk elébe annak, hogy a belőle ránk eső résszel az élet során tisztába kerüljünk és megbirkózzunk, ráadásul örömmel.
Ezzel szemben a tudatlanság többek között egy olyan állapot, amikor bele vagyunk merülve az életünkben egy álomszerű létbe, ahol gondolkozunk, élünk, érzünk, de nagyon szűken. Nagyon kevés mindent engedünk be az életünkbe, a gondolatainkba és a lényünkbe – akár egy teljes zártságnak is lehet nevezni. Amikor ellenállunk az élet természetes segítségének, amikor makacsul ragaszkodunk a nézőpontjainkhoz és beszűkültek vagyunk.
Tudatlanság úgy vájkálni a problémákban és megoldandó feladatainkban, hogy közben mindent azonnal akarunk, erőszakosak vagyunk, csak magunkra gondolunk, és csak úgy jó, ahogy mi akarjuk.
Tudatlanság úgy lenni a világban, hogy bár mi jól érezzük magunkat és jól is élünk, közben nem vesszük észre, hogy mennyi nehézség létezik a világban csak azért, mert minket nem ér. Teljes tudatlanság csak magunkkal foglalkozni az életben, és nem figyelni másokra.
Akkor mit kéne tenni?
Tudatában kell lennünk annak, amink van, és jó, ha tudunk belőle másoknak is adni, akinek erre szüksége van. Adni nagyon sokféleképpen lehet, például:
• A gyerekekkel való játék, az öröm megélése velük: adás.
• Az együttérzés, az odaadás: adás.
• A termőföld, illetve a föld gondozása: adás.
• A hála azért, amit kaptunk: adás.
• A testünk mozgással való gondozása: adás minden szinten a léleknek és a testnek.
• Az alázat: adás.
• A terhek letétele, és az életben való szépségre való figyelem: adás.
• A közösségekben való részvétel saját, jó képességeinkkel, figyelemmel és együttműködéssel: adás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése