Bullying – avagy mások bántalmazása egy közösségben

 

A buddhizmus tanításai – Zavaró érzelmek – A féltékenység vagy irigység

A féltékenység megjelenhet úgy, mint valami, amiről azt gondoljuk, hogy nekünk nem kell, vagy büszkeségből nem akarjuk befogadni. Azt gondoljuk, hogy jól vagyunk, foglalkozunk a saját dolgainkkal, majd, ha valami nem úgy alakul, ahogy szerettük volna, irigység keletkezhet bennünk az iránt, amit korábban elutasítottunk. Ekkor szomorúan vágyunk arra a valamire, amiről azt gondoljuk, hogy nem lehet a miénk. Ez az irigység egy finom formája, ami még nem mutatkozik meg ellenségesen mások felé, azonban finoman, akár észrevétlenül emészthet belülről. Közben azt érezzük, hogy a lelkiismeretünk tiszta, a lelki békénk megvan, és tudunk örülni olyan dolgoknak az életben, amikben jól működünk.

Aztán, ha nem figyelünk, a szomorú vágyat átveheti egy erősebb érzés. Elkezdhet konkrétan zavarni is minket valami másokban vagy egy helyzetben, amiben már kifejezett féltékenységet élünk meg. Bár nem feltétlenül döbbenünk rá, hogy féltékenyek vagyunk. Az érzékelésünkben és a testünkben megjelenik egy negatív érzés, és erősen feszít, miközben nem tudunk tőle megszabadulni. Bizonyos más helyzetekben még mindig jól működünk, mégis ez a negatív érzés mardos belül, és sok kapcsolódási lehetőséget vág el az életünkben.

A továbbiakban a bennünk felnevelkedett negatív érzést kivetítjük más emberekre vagy helyzetekre. Ez a döntésünk valószínűleg nem tudatos, mégis kifejezetten rosszindulatúvá is válhatunk a féltékenység kiszemelt tárgyával szemben, miközben ezzel saját magunkat kínozzuk. A tudat bezavarodik. Ebben az állapotban már nem képes figyelni arra, hogyan maradhatna tiszta és könnyed. Ha nem változtatunk ezen, még jobban bezáródunk. Ha jól is tudjuk magunkat érezni bizonyos helyzetekben, egyre többször üti fel a fejét bennünk ez a zavar, és már nem tudjuk, hol az eleje vagy a vége. Csak feszít, és látszólag kiszolgáltatottan vagyunk ebben, amit tudattalanul élhetünk meg, –  vagyis nem azt gondoljuk, hogy féltékenyek vagyunk.

Mi a megoldás?

Ha még emlékszünk, hogy mi az, amit korábban elutasítottunk, és nem kértünk belőle, akkor egy kis időt töltsünk el ezzel. Ha tisztán, ítéletmentesen tudjuk ezt megtenni, lehetőséget adunk magunknak újra, hogy ne utasítsuk el. Képessé válunk együtt örülni a változásnak, vagy annak a jónak, ami azt az embert éri, vagy amivé a helyzet változik. A féltékenység csak a saját szemszögünkből érvényes érzés, a másik nehézségeit és a jó eredményeinek útját nagyon sokszor nem látjuk. Ha ezt átdolgozzuk magunkon, később akár szívből együtt örülünk mások eredményének, vagy nem érint majd meg minket negatív értelemben.

 Láma Ole írja a féltékenységről:

 “A féltékenység különösen kitartó ellenség, bármiből képes energiát nyerni, és szinte minden táplálék nélkül fenntartja magát. Gyakran előfordul, hogy egy ideig érlelődik a tudatunkban, így van elég időnk arra, hogy megértsük, hogyan keletkezik, és miként működik. Ezért kiváló kísérleti alany a szellemi fejlődésünk során. Befolyásának mértéke jól mutatja, mennyire függetlenítettük tudatosságunkat…Csak egyetlen gyógymódot ismerek erre, de ez pillanatok alatt megkönnyebbülést hoz: minden képzeletet felülmúló, szinte mesebeli mennyiségekben kívánjuk annak, akire féltékenyek vagyunk, azt, amire féltékenyek vagyunk.”