A buddhizmus tanításai – Zavaró érzelmek – A ragaszkodás
A ragaszkodás egy nagyon erős zavaró érzelem. Egyrészt köze van a vágyainkhoz, valamihez, amit nagyon szeretnénk, ámde szenvedünk miatta. Úgy jelenik meg, mint valami, ami gúzsba köt és kifejezetten lelki fájdalmat is okozhat. Mivel ettől az érzéstől nem lehet könnyen szabadulni, teljesen megfeszíthet és megmerevíthet. Ebben a megmerevedésben kezd belül mégis mozdulni a rendszerünk. Ez az az állapot, amikor azt élhetjük meg, hogy a vágyunk igazából nem valósul meg, ezért mélyen belülről kezdjük el elengedni. Bizonyos módokon kezdünk ki is mozdulni a helyzetből, bár még nem lépünk tovább. Olyan tevékenységeket végzünk, olyan folyamatokban vagyunk, ahol ez a probléma nincs jelen, ami által rugalmasodik a rendszerünk, és elkezdjük észrevenni, hogy mi az, ami eddig történt velünk, mit tettünk, amit valahol meg is bánhatunk, és a ragaszkodás végül elmúlik. Továbblépünk és együttérzünk a saját fájdalmunkkal, hogy nem valósult meg, amit szeretnénk. Ebben az a felemelő, hogy el tudtuk engedni, és már nem köt minket a bizonyos dolog megléte vagy nemléte.
Lehet ragaszkodni gondolkodási módokhoz és bizonyos viselkedésekhez is, amikben látszólag jól érezzük magunkat, vagyis nem vagyunk kifejezetten rosszul. Az életünk mégis egy helyben topog, mert nem merjük megtenni a megfelelő lépéseket a még nagyobb kiteljesedéshez. A változás olyan energia, ami mindenképpen megmozgat, és ismeretlen, amit hoz. Ez nagyon félelmetes tud lenni, így inkább ragaszkodunk a korábbi, jól bevált életünkhöz, amiben eddig jól elboldogultunk.
Amikor lendületben vagyunk, konkrét elgondolásaink, céljaink vannak, amiket meg is osztunk másokkal, és meg is hallgatjuk mások véleményét, valamiért mégis elbizonytalanodunk, és végül mereven ülünk egy helyben, csak álmokat szőve. Ebben az állapotban látszólag történik valami, mert a lelkünkben vágyakat szövünk, és kifejezetten jól is érezhetjük magunkat az álmainkra való gondolásban. Ez is ragaszkodás, mert itt megrekedünk, és nincs merszünk továbblépni, mert magát az álmodozást ebben az esetben is sokkal könnyebb kivitelezni, mint erőfeszítéseket tenni az ismeretlen lépésekbe, és valóban megtenni azokat.
Még ahhoz is ragaszkodhatunk, akik éppen egy adott pillanatban vagyunk. Attól félünk, hogy ha a személyiségünk változna egy esetleges siker vagy megoldott életfeladat hatására, akkor nem tudnánk vele mit kezdeni. És ez tényleg nehéz lehet. Ez mindenkinek nehéz. Azonban a változásokkal hozott új személyiségrészek valójában egy sokkal békésebb és kiteljesedettebb önmagunkhoz vezetnek, amikor végeztünk a belső folyamattal.
A következő zavaró érzelem a féltékenység lesz. Tarts velem!
Dóri
Megjegyzések
Megjegyzés küldése