Ugrás a fő tartalomra

Kedves Olvasók!

 

Kedves Olvasók!
Kelemen Dóra vagyok, és szeretném nektek leírni, hogy mivel foglalkozom. Évekkel ezelőtt ismerkedtem meg a tarot kártyákkal, amiket kíváncsian forgattam a kezeim között, nézegettem a képeiket, és elmélyülten, csodálkozva merengtem a lapok színein, formáin és címein. Azonnal használni kezdtem őket az éppen aktuális kérdéseimre való válaszok keresésére, megvettem tarot kártyaelemző könyveket, és ezek használatával próbáltam megérteni a jelentéseiket. Ez évekig így ment. Aztán egy napon meglepődve tapasztaltam, hogy a kártyák képeiből ’beszéd’ árad. Persze nem szó szerint. Hanem a szimbólum és színrendszerükből olyan energia önt el, ami válaszul szolgál arra, amit éppen kérdezek. Letaglózott és mérhetetlen boldogsággal töltött el ez az esemény. Azóta is boldogan használom mások és a saját segítésemre. Szeretném veletek megosztani a jövőben, a tarot kártyák által közvetített csodát, amik megmutatják, hogy egy adott helyzet mélyén és felszínén milyen motivációk, hangulatok, érzések, tudattalan energiák húzódnak, és milyen megoldási lehetőségek rejlenek. Tartsatok velem ezek felfedezésére.


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A halogatás tudatos és tudatalatti rétegei mint az önismeret útja Van amikor két lábban állunk a földön, szeretünk jól lenni, szórakozunk, hiszünk magunkban, pont úgy, pont azt tesszük, amit szeretünk, közben nemet mondunk olyan dolgokra, amik nem jók nekünk, vagy nem érdekesek, tehát alapjában véve jól vagyunk. Ekkor pontosan tudjuk mit akarunk, mit akarunk magunkból előhozni, mit szeretnénk, hogy megszülessen az életünkben, tudjuk mit akarunk elérni. És akár teljes erőnket be is vetjük érte, egy darabig. (Vagy csak akarunk valamit és csak várjuk, hogy megvalósuljon magától.) Aztán előfordulhat, hogy a nagy erőbedobások után nem értük igazán el amire korábban gondoltunk (a várakozásban meg pláne), ami elszomorító és lehangoló lehet. Közben akár tovább várunk, pihenünk, próbálunk nem foglalkozni azzal, amit korábban akartunk. Még talán egészen mást is csinálunk, nem teszünk érte semmit de talán azt igen, hogy direkt valami mást csinálunk, hogy ne kelljen érte tenni semmit, vagyis halog...
Megjegyzés küldése
További információk
  A félelemből tudás – hogyan készülhetünk az iskolai felvételire? A megmérettetéstől való félelem többféle módon hathat a gyermekünkre, de akár persze ránk felnőttekre is. A félelem az egész testet átjárja, főleg az alkarokban, alsó lábszárakban gyülekezhet fel. Ebben az állapotban nehéz lehet elindulni a gyakorlás felé , ami szükséges lenne ahhoz, hogy ez a félelem csökkenjen, amiben már bebizonyosodna , mit tudunk és mit kell tovább erősítenünk magunkban, hogy megértsük az anyagot és magunkévá tegyük a szükséges tudást. Ha ezt a félelmet tudatosan levetjük és elhatározzuk magunkat, és leülünk készülni a megmérettetésre, annak tudatában, hogy például eredményes vizsgát vagy felvételit tegyünk, és figyelünk arra , amit tanulunk, akkor egy pozitívabb, inspiráló energia keletkezik a testünkben, ami a mellkas környékén mutatkozhat meg legerősebben. Ez a pozitív rezgés a mellkasban segít abban, hogy begyakoroljuk , amit tudunk, és amit könnyen megértünk. Abban az esetben, amiko...
Megjegyzés küldése
További információk
  A halogatás tudatos és tudatalatti rétegei mint az önismeret útja - folytatás Aztán az élet egyszer csak megsegít. Akár valahol máshol, a halogatott témától látszólag függetlenül, nyílik egy út, az élet egy másik, új területen lehetőséget hoz. Elkezdünk érdeklődni, valami más iránt, mint eddig. Valami más iránt, ami nem ugyanazokat az érzéseket hozza, mint amit eddig tapasztaltunk. Olyan lehetőségek felé indulhatunk el, amik teljesen újak. Ekkor már bennünk van az, ami eddig történt, hogy egy saját cél felé nem tudtunk lépni. Az új lehetőségben ebből kifolyólag érezzük, hogy új, érezzük hogy jó, de nem biztos, hogy el is hisszük ezt magunknak, és tudunk bízni magunkban. Nem feltétlenül tudunk ehhez az újhoz kapcsolódni, bár érdekelhet, érezzük, hogy új lehetőséget hoz. Azonban azt is tudjuk, milyen önsajnálatban és önhibáztatásban tudunk lenni lepéseink hiányában, most már maga a lépés ténye is félelmetes lehet. Aztán újra az élet pördül, és maga felé vonz megint valami, ami megi...
Megjegyzés küldése
További információk