A düh kezelése
A bennünk levő düh és idegesség bizony tud
tombolni. Néha sajnos kiutat keres, hogy másokra irányulhasson. Közben mi belül
pattanásig feszülhetünk, esetleg bánthatunk is, nem csak szavakkal, és azt
gondolhatjuk, hogy dühünknek oka van, és a másik fél bizony tanulja meg, hogy
mit is tett, és mi a következménye a viselkedésének bennünk. Aztán ez
megtörténhet újra és újra. Akár kereshetjük is a célt, hogy min élhetnénk ki a
dühünket, a feszültséget, mibe köthetnénk bele, egyfajta enyhülést keresve
ezzel magunknak. A probléma itt sokszor valami beragadt fájdalom a szívben,
valami, amiért a szelídségünkkel fizettünk, mert a szív nem tud megnyílni az
élet göröngyösebbnek tűnő helyzeteiben. Ha már itt tartunk, és látjuk, hogy
ebben vagyunk, érdemes ennek a dühreakciónak úgymond tudatosan megadni
magunkat. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy tudjuk, látjuk, hogy dühhel
reagálunk az élethelyzetekre és a reakció helyett hátra lépünk, leülünk, és
kitárt karral hátra dőlünk. Eközben tudatosan odafordítjuk a figyelmet a
mellkasra, és közben elengedjük az izmainkat a gát területén. A levegőt beszívva
és kifújva koncentráljuk a mellkasra, ebben az állapotban maradva enyhülésig.
Egyúttal érdemes elkezdeni átgondolni a
történetünket és azt, hogy a korábbi reakcióinkat mi okozza valójában, mi történt
velünk korábban, mikor reagáltunk így először például. Egy hivatásos segítő is
ajánlott ebben a folyamatban. A reakciót meg fogjuk tudni változtatni, és
ez vissza fog tudni bennünket vezetni a szelídségbe. A problémákat sokkal építőbben
fogjuk tudni kezelni, és figyelni is fogunk tudni a környezetünkre, nyitottak
tudunk lenni mind a saját, mind a másik érzéseire. Jó, ha sokat játszunk a gyerekekkel, ha vannak gyerekeink, jó fogócskáznunk, a szabad levegőn időt
töltenünk. Ha a feszültséget újra felgyülemleni érezzük végzünk
légzőgyakorlatokat, akár csak megállva és tudatosan figyelve a légzésre és
minden légzéskifújásnál a mellkasra koncentrálva.
Az érzésekről írnék még. Nekünk embereknek bonyolult érzésvilágunk van,
ami nagyon boldoggá, és nagyon nehézzé is teheti az életünket. Az érzések gyakran
lehetnek beszorítva a testbe, az izmokba, akár a tudat zavarodottságába, és az is
lehet, hogy már levegőt sem kapunk tőlük. Az érzések kifejezetten
kényelmetlenek lehetnek, ha a felszínre akarnak kerülni, azonban ez szükséges
út ahhoz, hogy szabadon tudjuk kezelni őket. Ijesztő lehet szembe találkozni velük,
és akár meg is futamodhatunk a folyamat elöl. Azonban, amikor már kész vagyunk
szembenézni magunkkal, indulhatunk, hogy teljes elfogadással felfedezzük
magunkat. Ennél a folyamatnál fontos az önszeretet és az önelfogadás állapota.
Ezzel tudjuk megszelídülve felszínre hozni a korábbi beragadásokat, miközben a
megértésünk és a tudatosságunk fejlődik és akár humorral tudunk magunkra
tekinteni.