Bullying – avagy mások bántalmazása egy
közösségben
Ez a téma engem mélyen érint. Nem azért, mert
velem szemben igazából bárki alkalmazza, vagy alkalmazta, hanem azért, mert, ha
van olyan ember/gyermek, akivel szemben alkalmazzák, mély szomorúsággal tölt
el, ahogy az illető amúgy is vélhetően labilisabb helyzete, legyen az bármilyen
okból, támadásnak van kitéve. Ma a gyerekek közötti bullying mögött húzódó
energiákról fogok nektek írni.
A gyerekek azért használják, hogy afelé
pajzsot építsenek maguk köré azáltal, hogy a másikat kizárják, durva
megjegyzéseket tesznek rá, ugratják őt, cikizik, vagy lekicsinylő, lenéző hozzáállást
tanúsítanak vele szemben. Egyrészt kíváncsiak arra, hogy ez mit hoz ki a
másikból. A gyerekek sokszor nem gondolkodnak e téren mélyen. Amikor megbántanak
másokat ezzel, valamelyest konstatálják, hogy valószínűleg bántóak voltak, aztán
újra és újra távol tartják maguktól a másikat a ’be nem engedés’ védőpajzsával.
Egyszer-egyszer talán le is engednék ezt a pajzsot és figyelik a helyzeteket,
azt, ahogy a másik reagál, és talán azt is idegenkedve és nem értve nézik, hogy
a korábban bántalmazottnak most mi a baja, miért nem közeledik ő? És végül újra
felveszik a megszokott, be nem engedés pajzsát, és már csak heccből is ugrasztanak,
hogy ezáltal stabilizálják azt a kört, amibe ők viszont beletartoznak. Azonban
nem mindenki bántalmaz ebből a belső körből. Van, aki közömbösen figyel, van
akit nagyon enyhén zavar, de végső soron nem érdekli. Van, akit jobban zavar,
és szólna hogy: ’NE!’, de nehezen talál ennek hangot, és van, aki egész mással
foglalkozik, bár a belső körbe van, úgy marad távol, hogy hátat fordít ezeknek
a helyzeteknek, és arra figyel ami neki jó, ott játszik, foglalatoskodik, ahol
neki jó.
És hogy miért pont bizonyos embereket kezd el
egy gyerekközönség ugratni és kizárni? Vannak olyan gyerekek, akik nincsenek
olyan jól. Hogy miért? Lehet bármilyen oka. De hordoznak a szívükben és a
lelkükben egyfajta szomorúságot, mintha a vállukon olyan terhek lennének,
amiket megszoktak, hogy nyomják őket. A lényüket be tudja tölteni ez a
lehangoltság, és amikor szívesen kapcsolódnának, arra is rányomja a bélyegét ez
az alapvető nehezített háttér. Tehát szívesen kapcsolódnak, és van, akihez
lehet is, és tudnak is, de a háttérben húzódó szomorúság megmarad. Ez valóban
okot ad a többi gyereknek arra, hogy kipécézzék? Azok a gyerekek, akik
áradóbbak, akik stabilak és az erejüket jól használják, figyelik egymást és ezt
a lehangolt energiát is figyelik. A gyerekek alapvetően mindenkihez
viszonyulnak valahogy, figyelik és keresik a helyüket a csoportban. Akinek a
személyisége valamiért a bullyingre hajlamos az minden gyereket figyelni fog
ebből a szemszögből. Mindenkiben keresni fogja a kikezdhető pontot. Ezt a saját
stílusában, legyen az direkt túlzott ugratás, szándékos erőfitogtatás,
csúfolódás, hencegés, vagy bármi, a saját gyermeki, még a tetteinek
következményeit nem túl jól mérlegelő szintjén teszi. A gyerekek a
csoportban megalkotott helyzetüknek és a
bennük rejlő energiáknak, -mint alakuló személyiség, otthoni hatások, az eddigi életük lenyomatai- a kivetülései.
Fontos dolog megjegyezni, hogy túl sokat tényleg nem feltétlenül gondolkodnak
ezeken a dolgokon, hogy mi miért hogyan nyilvánul meg bennük, egyszerűen csak
megnyilvánul.
Holnap a helyzet feldolgozásáról, megoldási
lehetőségeiről fogok írni.